Tinitábor 2010, Menj!
… így kezdték a tábort a táborozók szombat este. A stáb hamarabb érkezett, mi M-el már csütörtök éjszaka megérkeztünk, hogy aklimatizálódjunk : ) Péntek reggel indúlt a pavilon install. Fény már a helyén volt, színpad, dekor közben, aztán a média megjelenés + médiapult estére. Szombaton még igazítások, tervezések, stb… Nagyon nehezen indult el a médiapult, úgy éreztem. Hiányzott a napi ritmus, hogy tudjam, mit hol találok meg, csomó minden még a táskában volt, a fájlok is még picit össze vissza, és a laptop monitorja is kicsinek bizonyult! ( A túlzott jólét ugyebár! – iMac 24″ : )
Aztán elindult az este, és inenntől fogva igyekezni kellett mindig figyelmesnek lenni, hajtani amit hajtani kell, kicsi szervezések, odafigyelések, ellenőrzések, és spontán rögtönzések. Idén először voltam táborvezető, és álltam minden alkalommal az “első sorban” többféle értelemben is. Mint minden új, ami felelősséggel jár, ez is kihívás volt a számomra. Ám minden alkalommal biztonságban éreztem magam a többiekkel, tudtam, hogy számíthatok velük és ők is velem. Nagyon áldott volt. Az első este megvolt a felpörgés, pár szabály tisztázása, és a kezdő hangulat. Mivel sokan már visszatérő tinédzserek voltak, így tudták, mekkora hangulat van, és nem akartak kimaradni belőle, ugráltak, kiáltoztak, élvezték, szabadok voltak, és így “húzták” a többieket is, akik első évben táboroztak a Christeens Tinitáborban.
A következő naptól kezdve pedig egyre mélyebbre és mélyebbre hatott az ige, Isten. Nem fogom tudni elmondani az összes élményem, amit a tábor alatt éltem át. Lesz egy pár videó publikálva, a hangulatot így a legkönyebb megmutatni, de ez is csak ízelítő. Nem lehet elmondani, mikor egy 360 fős tábor egyszerre mozdul, integet RRS nyerteseknek, akik helikoptereznek a tábor felett, esténként többszáz ököl emelkedik a magasba és együtt kiáltja; “Így szólj!” (Megváltott engem az Úr – így szólj!, részlet a “Say So” c. angol dics.dal magyar verziójából), vagy együtt nevetünk a reggeli alkalom előtt beadott fotókon és videókon, izgulunk végig egy agybomlasztó bátorságpróbás játékot a színpadon, vagy a fiúk vs lányok állandó labdás táborjátékát, felspanolva várjuk az első gitárhangokat a dicsőítés elején, és leszünk szomorúak, de mégsem annyira, mikor vége van, mert most jön Isten szava, az Ige, majd az döntés az adott (napi)témában, ami tökéletesen és lépésről lépésre illeszkedik a tábor fő témájába (MENJ!). Mert ugye nincs sok feladatunk itt a Földön, de abba a kevésbe ez biztosan beletartozik…
“Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.” Márk 16,15
ÁLLÁSPONT + HISZEL-E? + BÁTORSÁG + FELKSZÜLÉS + MENJ!
Készülünk a mára és a holnapra, készülünk a jövőre! Mentalitásban (is) kell változnunk, hogy eleget tehessünk mindenkor ennek az igének… a következő tinitáborban is 2011-ben!
Címkék:2010, christeens, ige, kadarkút, keresztény, menj, tábor

















