Ugye ismerősek azok a pillanatok, mikor kocsival hajtok, szól egy zene, és úgy érzem magam, mintha ez egy film is lehetne…

Mindig is tetszettek az olyan “road movie”-k, melyek kisebb-nagyobb baráti társaság néhány napját mutatták be. És Júliusban, pár nappal Peti érkezése előtt beugrott, forgassunk egy picit, mint februárban tettem pici családommal : )
Indulás előtt csak Kadarkút és Budapest volt biztos helyszín ügyileg, a program és a kettő között “mi fog történni” mindig spontán, mindig meglepetés. De nem is volt kérdés, hogy valami nagyon eseménydús és színes lesz ez a pár nap. És mivel mindig rengeteg az esemény, a nevetés, a történet, és a felére sem emlékezünk fél év múlva, kedvem volt mindezeket rögzíteni.

Szerda délután tálaltam mindezt Petinek, tetszett neki, telefonon csináltunk helyet, és nekiláttunk – miközben belevágtunk a kis kirándulásunkba. Nem volt semmi sem erőltetett, mikor Petinek vagy nekem eszembe jutott, hogy videózzunk, akkor videóztuk azt, amit éppen csináltunk.

Szóval így alakult az ami úgy alakult hogy így:

Szeretem a barátaimat, és a barátaim barátait, ismerőseit, rokonait. És mostmár remélem érthetőbb az is, miért szeretek picit többet fotózni és/vagy videózni. Ha jól érzem magam valakikkel, akkor fotózom, videózom, az élményt és az érzést rögzítem, nehogy elfeledjem.

A videó extra különlegessége, hogy nem csak együtt forgattuk de közösen is vágtuk a videót, szóval most nagyon koprodukció volt : )

És ha lájkoltad a bejegyzést, utána tessék megnézni DPT barátom véleményét eme témáról : )

Címkék: 2011, barátok, DPT, emlék, iPhone, nyár, video, wakeboard