Jóllakottan ültem a szabadban, a széket Napnak fordítottam s 10 perc szünetet rendeltem el a világnak. Az elmúlt hónapokban hanyagoltam a kapcsolatomat a Nappal, ám az idő is megenyhült így én sem tehettem mást, kicsit sütkéreztem a napsugárban :) S mivel étterem előtt tettem mindezt, emberek és párbeszédek vettek körül…

30-as apuka 10 éves kisfiával jön ki mellettünk.

Apa: – Bacinátor?

Fiú: – Igen, bacinátor! – lelkendezik a fiú – most találtam fel!

A: – Igen? És milyen egy bacinátor? – Ez a kérdés teljesen meglepte a fiút. Próbálta elképzelni, milyen is lehet egy igazi bacinátor, s miközben ezen gondolkozott, beleszürcsölt az elhozott üdítőjébe.

F: – Nem tudom.

A: – Nem tudod? Hát akkor mi értelme a találmányodnak, ha nem is tudod, milyen? – vágta rá egyből apja – … Szervusz fiam!

A fiú ekkor vette észre hogy már 20 méterre jár apjától teljesen más irányba, annyira elmerült gondolataiban. Próbálta kitalálni, milyen is lehet a találmánya. Mentségére legyen, egy ennyire inger gazdag világban, mikor már fél évesen elég a TV-t nézni, 5 évesen internetezni, nem kell szabadban kitalálni “játszásiból” a többi utcagyerekkel történeteket és elvarázsolt világokat, akkor már saját találmányunkat is nehéz kifundálni vajon hogyan is nézhet ki.

Korlátozott képzelőerő, korlátozott kreativitás. Ugyan már srácok és lányok, elképzelni a legkevesebb kitalált dolgokat! ;)

Egyébként hogy nézhet ki egy bacinátor? :)))

Címkék: apa, bacilus, bacinátor, fiú, kreativitás, napfény, párbeszéd, szünet, terminátor