730 napja már, hogy történt, ami történt. Nem volt kellemes, de mára már sokszor elfelejtem, és újra és újra emlékeztetnem kell magam a kegyelemre. “… mid van, amit nem kaptál?” 1. Korinthus 4,7 Az elmúlt hétvégén beszélgettem egy kedves barátommal, és ő mondta; “Semmim sincs. Mindenem csak úgy van, de nem az enyém.” Hát így vagyunk. update: A baleset fordulónapja előtt sikerült levezetnem 1000 km-t Olaszba 1 megállóval. Másnap az Adriai tenger partján ébredtem. Határozottan kényelmesebb és szebb hotelban ébredni, mint fehér falak között medical ellátással… Fotók a hajtás után&#

“Amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek” 1Péter 4,13 Nem a balesetemre utal a fenti bibliai igeversben említett “szenvedés” szó. Nem szenvedtem. Sokminden nem volt kellemes, mégsem szenvedtem. A nagyobb kaliberű dolgok hatással vannak az emberre, rám. És ha nem megy apró figyelmeztetésekkel, akkor jönnek a nagyobbak. Egy darabig. Nem tart soká a türelem, és a kegyelem. Mert használhatóvá akar tenni, és keresztül visz sokmindenen, hogy használhatóvá váljak a kezében. Tapasztalatszerzés, megtauljak bánni emberekkel, élethelyzetekkel. Ezek a megtapasztalások nem nekem vannak szánva, mégis keresztül visz rajta, mert szükséges. Készen vagyok arra, miközben formál, lerombolja saját elhatározásaimat? Késznek kell lennem! Az